*Roberto szemszöge*
Csodálatos augusztus 22-ei nap van. A szüleink épp most álltak meg egy hatalmas ház előtt London belvárosában. Két húgom Hana és Lindsey, akik ikrek most indulnak az egyetem első éve felé. Én már a harmadik évemet töltöm az Oxfordon, de eddig mindig koleszban laktam. Kiszálltunk a kocsiból, és megcsodáltuk a nagy házat.
-Rohadt nagy ez a ház!- bámészkodott Lin.
-Jaa!- helyeselte Hana is.
-Indulás körbe nézni- adta ki a parancsot a mutter.
Habozás nélkül rontottunk be a házba. Mindenki szanaszét szaladgált és egyszer csak Lin nekiszaladt egy üvegajtónak. Röhögtünk rajta. A mutterék elköszöntek és elmentek.
-Enyém a macskás szoba!- vágta ki a hisztit Hana.
-Enyém a melletted lévő- szaladt be egy szobába Lin.
-Akkor az enyém az emeleten lesz-vágtam be én is a válaszomat.
Elindultam az emelet felé. Fent három szoba volt, és a középsőt választottam, mivel az volt a legnagyobb. Bementem és két könyves polc szúrta ki a szemem. Egy rakás könyv volt rajta, azon kívül volt még egy hatalmas francia ágy a szobámban. Levándoroltam a nappaliba a többiekhez, akik már nagyba nézték a Tv-t. A kanapé olyan nagy volt, hogy a két hugi nem is látszódott.
-Ez a ház túl nagy nekünk, miért nem adjuk ki valakiknek a fennmaradt szobákat?
-Miért is ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése