Beköltözés

      *Roberto szemszöge*

Éppen a  tévét néztük amikor hozták  a cuccainkat. Kimentünk a lányokkal az utcára.

-       -Hű de sok doboz van – álmélkodott Lindsey - Evvel  eleszünk egy ideig

-       -Na jól van fogd meg ezt – nyomtam  Hana kezébe egy dobozt – És vidd be

Felkaptam én is egy dobozt és vittem befelé. Mikor jöttem ki nem figyeltem, és neki ütköztem valaminek. Mikor  megfordultam egy lányt vettem észre aki a földön ül és nagyon mérgesen méregetett.

-       -Te hülye állat! – förmedt rám- nem tanultad meg azt hogy nézz szét mielőtt kicsörtetsz az utcára

-       -Ó bocs nem vettelek észre – nyújtottam a kezem hogy felsegítsem- Várj segítek

Megfogtam a kezét és felhúztam .

-       -Kösz –  motyogta – Pakoltok befelé?

-       -Ja, most költözünk be amúgy bocs nem figyeltem

-       -Jól van mindegy

-       -Szia – jött oda Lindsey – Te vagy Rob csaja ?

-       -Nem - vágtam rá kapásból – ő itt …

-       -Elizabeth – segitett ki Elzabeth

-       -Én meg Lindsey – mutatkozott be– És ő itt Hana

Mutatott  Hana felé aki éppen egy dobozt ejtett le

-Várj segítek – futott oda Lindsey

-       - Na jól van, segítek  bepakolni avval a feltétellel ha többet  nem löksz fel – mosolyodott el halványan Elizabeth

-       -  Ez rendes tőled – mosolyogtam – és ígérem nem löklek fel többet

Oda mentünk a dobozokhoz és elkezdtünk pakolászni. Elzabeth nagyon rendes volt végig segített bevinni, ami a nappaliba kellett azt szét is rakta. A ház már nem  volt olyan üres. Pár óra  múlva készek is lettünk. Fáradtan és koszosan vágtuk le magunkat a kanapéra .

-       -Na mesélj magadról valamit Elizabeth – mondta Hana

Aki elég furán méregette Elzabeth-et

-       - Először is hívjatok Beth-nek mert csak akkor hívnak Elzabetnak ha mérgesek rám – mondta barátságosan – Én is idén költöztem ide, most   a nagyszüleimmel lakom, és lakást keresek.

-       -Tessék – nyújtottam felé egy pohár Colat

-       -Köszi

-       -Hova jársz suliba? – kérdezte Lindsey és Hana

-       -Az Oxfordra megyek idén először

-       -Mi is – vágták rá egyszerre

-       -Milyen szakra? – kérdezte Beth

-       -Én spanyolra – mondta Hana

-       -Én németre – bökte ki Lindsey – Te?

-       -Én franciára. Te?- nézett rám

-       -Én már két éve oda járok

-       -Az  jó – mondta Beth – Hány óra?

-       -5 óra múlt

-       -Te jó ég – kapott a fejéhez Beth – nekem elkellet volna mennem a könyvtárba. Bocsi köszi a Colat  mennem kell. Majd találkozunk a suliba. Sziasztok- köszönt el tőlünk, majd távozott

-Hát elég zűrös csaj – fintorgott Hana 

-       -Mi? Szerintem rendes, hát nem sok ember segített volna bepakolni – mondtam meglepetten 

-       -Na jó ez igaz – mondta Hana 

-       - Melyik szobát akarjátok kiadni? – kérdeztem a témát terelve 

-       -Ő szerintem az emeleten a  fürdőszoba mellet – mondta Lindsey – Szerintem Bethnek kiadhatnánk. Őt legalább ismerjük nem egy vad idegen lakna nálunk 

-       - Nem is rossz ötlet – helyeseltem 

-       -Felőlem – motyogta Hana – Végül is jobb mint egy csöves lakjon nálunk 

-    -Na jól van ezt meg beszeltük – mondtam – Most pedig menjetek pakoljatok be a szobátokba 

                       -   Folyatjuk   -

Prológus

                 *Roberto szemszöge*

   Csodálatos augusztus 22-ei nap van. A szüleink épp most álltak meg egy hatalmas ház előtt London belvárosában. Két húgom Hana és Lindsey, akik ikrek most indulnak az egyetem első éve felé. Én már a harmadik évemet töltöm az Oxfordon, de eddig mindig koleszban laktam. Kiszálltunk a kocsiból, és megcsodáltuk a nagy házat.

    -Rohadt nagy ez a  ház!- bámészkodott Lin.

    -Jaa!- helyeselte Hana is.

    -Indulás körbe nézni- adta ki a parancsot a mutter.

    Habozás nélkül rontottunk be a házba. Mindenki szanaszét szaladgált és egyszer csak Lin nekiszaladt egy üvegajtónak. Röhögtünk rajta. A mutterék elköszöntek és elmentek.

    -Enyém a macskás szoba!- vágta ki a hisztit Hana.

    -Enyém a melletted lévő- szaladt be egy szobába Lin.

    -Akkor az enyém az emeleten lesz-vágtam be én is a válaszomat.

    Elindultam az emelet felé. Fent három szoba volt, és a középsőt választottam, mivel az volt a legnagyobb. Bementem és két könyves polc szúrta ki a szemem. Egy rakás könyv volt rajta, azon kívül volt még egy hatalmas francia ágy a szobámban. Levándoroltam a nappaliba a többiekhez, akik már nagyba nézték a Tv-t. A kanapé olyan nagy volt, hogy a két hugi nem is látszódott.

    -Ez a ház túl nagy nekünk, miért nem adjuk ki valakiknek a fennmaradt szobákat?

    -Miért is ne?